Most először történt olyan a rendszerváltás óta, hogy a független filmek sikeresebbek voltak, mint az államilag támogatottak, aminek lehetne örülni is, de nem érdemes. Vélemény.
Azért fest, hogy körülvegyék az emlékei, amelyeket csak ő maga lát a képeibe, és amelyektől nehezen is válik meg, ha jön egy gyűjtő: Osgyányi Sára festőművészt a műteremlakásában látogattuk meg, hogy a számára legfontosabb drogról faggassuk.
Milyen egy fiatal leszbikus nő élete 2024-ben Magyarországon: a szégyenről, a gyerekvállalás kínzó vágyáról, a rejtőzködésről, a propaganda és a gyűlöletbeszéd hatásairól és azokról a szerelmes pillanatokról szól Kupihár Rebeka A heterók istenéhez című verseskötete, amik miatt mégis megéri. Interjú.
Hogy Major Erik generációja egyik legjobb színésze, az is jelzi, hogy háromszor is jelölték a legígéretesebb pályakezdő díjára, és idén meg is nyerte a Színházi Kritikusok Céhe elismerését. A Radnóti Színház színészével bűnöző édesapja örökségéről, szeretetlenségről és arról is beszélgettünk, miért érezte úgy, visszaadhatja élete egyik legfontosabb főszerepét.
Háy János új színdarabot írt a Pécsi Nemzeti Színház számára, amely nemcsak arról beszél, hogy milyen is a szegénység és milyen jó lenne egyszer jóllakni, de arról is, mennyire nehéz erről hitelesen beszélni. Kritika.
Nem először készült a nyolc Harry Potter-film után újabb műsor a varázsvilág ihletésében, de a mostaninál aligha volt eddig meglepőbb: a Fred és George Weasley-t játszó színészek ezúttal Potter-tematikájú főzőműsort vezetnek az eredeti helyszíneken. A két műsorvezetővel, James és Oliver Phelpsszel interjúztunk.
Pintér Béla új előadásával, az Idegen testtel folytatja végletesen kiábrándult, a legaktuálisabb közéleti odaszúrásoktól sem ódzkodó „sorozatát”: ezúttal a jobboldali, úgynevezett nemzeti-konzervatív oldal képmutatását és az LMBTQ-közösséget vizsgálja, egész máshogy, mint amit ez után a mondat után bárki várna tőle. Kritika.
Két őrségi házaspár a Covid-járvány alatti unalmában egy garázsban kipróbálta, tudnának-e iható sört főzni. Hát tudtak: olyannyira, hogy három évvel később az Őrség egyik legjobb pontján megnyílt a saját sörmárkájuk saját kocsmája. Az ötlet működik – de állami támogatást azért hiába is várnának.
Ismét Budapesten koncertezett a Nick Cave & the Bad Seeds a közel telt házas Puskás Arénában, és hiába játszották el csaknem az egész új, csendes-ülős lemezt, a koncert akkor is mennydörgést <strong>hozott</strong> és vihart, a legnagyobb slágereket, pár ritkaságot és valamit, amit nem lehet annyiszor leírni, mint kellene.
Hajdu Szabolcs új filmje, az állami támogatás nélkül, fillérekből készült Egy százalék indián csak hat embert mutat egy szobában, mégis olyan, mintha az egész ország aktuális hangulatát mutatná be nyolcvan gyomorszorító percben. Kritika.
Brutális eszközökkel operál A szer című filmszenzáció, amelyet csak „Demi Moore testhorrorjaként” emlegetnek, és tényleg olyan sokkoló, hogy megtekintése semmilyen korosztály számára nem ajánlott. Ha mégis beülünk rá, nem fogunk tudni szabadulni tőle.
Úgy tűnik, Nick Cave életfilozófiája a „mindent vagy semmit”: a zenész általában egyáltalán nem ad interjút, ha viszont igen, akkor az több tucat órán át tart, és olyan részletesen beszél benne élete legnagyobb tragédiájáról, ahogy a legjobb barátunk se nyílna meg előttünk. Elolvastuk a Hit, remény és vérontás című „Nick Cave-életrajzot”.